Sárkányok tánca

Benerro éles hangját mindenhol jól lehetett hallani. A magas, vékony papnak hosszúkás arca és tejfehér b?re volt, arcára, állára és tar fejére lángnyelveket tetováltak, melyek v?r?s maszkot formálva megt?rtek a szeme k?rül, és k?rbe?lelték késpenge vékonyságú ajkát.

 

– Az rabszolga-tetoválás? – kérdezte Tyrion.

 

A lovag bólintott.

 

– A v?r?s templom gyermekként vásárolja meg ?ket, és papot, templomi szajhát vagy harcost nevel bel?lük. Azt nézd! – A lépcs?re mutatott, ahol díszes páncélt és narancsszín k?penyt visel? férfiak álltak egy vonalban a templom ajtaja el?tt, kezükben lángnyelvet formázó heggyel ellátott dárdával. – A Lángoló Kéz. A Fény Urának szent harcosai, a templom ?rz?i.

 

T?zlovagok.

 

– és hány ujja van ennek a kéznek?

 

– Ezer. Sosem t?bb, sosem kevesebb. új lángot gyújtanak minden kihunyt helyébe.

 

Benerro a holdra mutatott, ?k?lbe szorította a kezét, és széttárta a karját. Amikor hangja a legmagasabbra szárnyalt, váratlan sistergéssel lángok csaptak ki az ujjaiból, és a t?meg felszisszent. A pap tüzes bet?ket írt a leveg?be ujjaival. Valyr rovásírás. Tyrion a tízb?l csupán kett?t ismert fel: az egyik a Végzet volt, a másik a S?tétség.

 

Kiáltások szálltak fel a t?megb?l. Az asszonyok sírtak, a férfiak az ?klüket rázták. Nem tetszik ez nekem. A t?rpe visszaemlékezett arra a napra, amikor Myrcella elhajózott Dorne-ba, és kit?rt a lázadás, mik?zben ?k visszafelé tartottak a V?r?s Toronyba.

 

Félmester Haldon arról beszélt, hogy a v?r?s papot talán fel tudják használni Ifjú Griff ügyének el?segítésére. Most, hogy személyesen látta és hallotta a férfit, ez már nagyon rossz ?tletnek t?nt. Reménykedett benne, hogy Griffnek ennél t?bb esze van. Némelyik sz?vetséges veszélyesebb az ellenségnél de Conningtonnak erre egyedül kell ráj?nnie. Addigra én már talán csak egy dárdára t?z?tt fej leszek.

 

A pap a templom m?g?tti Fekete Falra mutatott, a magas mellvédekre, ahonnan maroknyi fegyveres ?r nézte a t?meget.

 

– Mit mond? – kérdezte Tyrion a lovagot

 

– Hogy Daenerys nagy veszélyben van. A s?tét szem rátalált, és az éjszaka szolgái az elpusztítására t?rnek, mik?zben hamis istenségeikhez imádkoznak a megtévesztés templomaiban... árulást sz?nek az istentelen külhoniakkal...

 

Tyrion tarkóján égnek meredtek a hajszálak. Aegon herceg itt nem fog barátokat találni. A v?r?s pap ?si próféciáról szónokolt, amely megj?vend?lte egy h?s elj?vetelét, aki megmenti a világot a s?tétségt?l. Egy h?s. Nem kett?. Daenerysnek vannak sárkányai, Aegonnak nincsenek. A t?rpének nem kellett prófétának lennie, hogy lássa, hogyan reagálnának Benerro k?vet?i egy második Targaryen felbukkanására. Ezt biztosan Griff is felismeri, gondolta, és ? maga is meglep?d?tt, milyen mélyen foglalkoztatja a dolog.

 

A lovag rendületlenül t?rt át a t?megen a tér hátsó részén, ügyet sem vetve a feléjük kiáltott szidalmakra. Egy férfi eléjük lépett, de Tyrion fogvatartója megragadta kardja markolatát, és éppen csak annyira húzta ki a fegyvert a hüvelyb?l, hogy megvillanjon a csupasz acél. A hív? azonnal elt?nt, és a k?vetkez? pillanatban keskeny sikátor nyílt meg el?ttük. A lovag ügetésbe ugratta lovát, és maguk m?g?tt hagyták a t?meget. Tyrion egy ideig még hallotta Benerro egyre halkuló hangát hátulról, majd a nyomában villámcsapásként télzúgó morajlást.

 

Odaértek egy istállóhoz. A lovag leszállt a lováról, és addig d?r?mb?lt az ajtón, míg egy elgy?t?rt, arcán lófej tetoválást visel? rabszolga el? nem bukkant. A t?rpét durván lerángatták a nyeregb?l, és hozzák?t?zték egy póznához, mik?zben fogvatartója felébresztette az istálló tulajdonosát, és megalkudott vele a lóra és a nyeregre. Olcsóbb eladni egy lovat, mint áthajózni vele a világ túlsó felére. Tyrion érezte, hogy hamarosan hajóra szállnak. Talán mégis egy próféta lakozott benne.

 

Amikor az alku megk?ttetett, a lovag a vállára vetette fegyverét, pajzsát és nyeregtáskáját, és útmutatást kért a legk?zelebbi kovácsm?helyhez. Az is zárva volt, de némi kiabálás után viszonylag gyorsan kinyitották. A kovács sanda pillantást vetett Tyrionra, aztán bólintott, és elfogadott egy maréknyi pénzt.

 

– Gyere! – utasította foglyát a lovag. El?húzta a t?rét, és elvágta a t?rpe k?telékeit.

 

– K?sz?n?m. – Tyrion megd?rzs?lte a csuklóját, de a lovag csak nevetett.

 

– Tartogasd a háládat olyasvalakinek, aki rászolgált, ?rd?gfióka. Ami most j?n, azt egyáltalán nem fogod szeretni.

 

Nem tévedett.

 

A bilincsek fekete vasból készültek, vastagok voltak, és nehezek, Tyrion becslése szerint mindegyik jó két fontot nyomott. A lánc tovább n?velte a súlyt.

 

– Sokkal félelmetesebb lehetek, mint gondoltam – dünny?gte, mik?zben az utolsó láncszemeket is ?sszekovácsolták. Mindegyik ütésre bizsergés szaladt fel a karján, majdnem a válláig. – Vagy attól tartasz, hogy elfutok a g?rbe lábammal?

 

George R. R. Martin's books