– Pihentesd a nyelved, kül?nben csomót k?t?k rá.
Tyrion visszanyelte a válaszát. Ajka még mindig duzzadt volt, és sajgott a legutóbbi alkalom után, amikor túlfeszítette a húrt a lovagnál. A kemény kéz és a humorérzék hiánya nagyon kellemetlen házasság. Ezt jól megtanulta a Selhorystól idáig vezet? úton. Gondolatai a csizmája felé fordultak, az orrába rejtett gombákhoz. A lovag nem kutatta át elég alaposan. Az a megoldás még mindig rendelkezésre áll Cersei legalább nem élve kap meg.
Még délebbre újra felt?ntek a jómódra utaló jelek. Egyre kevesebb elhagyatott épületet láttak, a meztelen gyerekek elt?ntek, az ajtókban álló bravók el?kel?bb ?lt?zéket viseltek. A fogadók egy része olyan helynek t?nt, ahol az ember nyugodtan megaihat éjszakára, nem kell attól tartania, hogy elvágják a torkát. A folyóparton sorakozó vasoszlopokon lámpásokat lengetett a szél. Az utcák kiszélesedtek, az épületek egyre szebbé váltak, némelyik tetején színezett üvegb?l készült kupola emelkedett. Az alkonyatban a bent ég? tüzek miatt a kupolák kék, v?r?s, z?ld és bíbor színben izzottak.
Mégis volt valami a leveg?ben, ami nyugtalanná tette Tyriont. Tudta, hogy a Rhoyne nyugati partján Volantis mólói t?mve vannak tengerészekkel, rabszolgákkal és keresked?kkel, és a bordélyok is oda csoportosultak. A keleti parton már sokkal kevesebb idegen fordult el? a tenger másik oldaláról. Nem akarnak itt látni minket, j?tt rá a t?rpe.
Amikor els? alkalommal haladtak el egy elefánt mellett, Tyrion ?nkéntelenül is megbámulta. K?ly?kkorában tartottak egy elefántot a lannisrévi mutatványosoknál is, de az állat elpusztult, amikor ? még csak hétéves volt... és ez a nagy, szürke behemót legalább kétszer akkorának t?nt.
Valamivel kés?bb beálltak egy kisebb elefánt m?gé, amelyik fehér volt, akár az ?reg csont, és díszes kocsit húzott maga után.
– Egy ?kr?s szekér vajon ?k?r nélkül is ?kr?s szekér? – kérdezte a lovagot. Amikor az nem válaszolt, ? is némaságba süppedt, és figyelte a fehér t?rpeelefánt ringatózó járását.
Volantist elárasztották a fehér t?rpeelefántok. Ahogy egyre k?zelebb értek a Fekete Falhoz és a Hosszúhíd melletti kerületekhez, vagy egy tucatnyit láttak bel?lük. A nagy, szürke változatok sem voltak ritkák, a hatalmas sz?rnyetegek általában egy kisebb kastélyt vittek a hátukon. Az esti félhomályban el?g?rdültek a trágyásszekerek, és a félmeztelen rabszolgák fellapátolták a kis és nagy elefántok után maradt g?z?lg? halmokat. A kocsikat rajokban lepték el a legyek, és a rabszolgák is a feladatukhoz ill? megkül?nb?ztet? légy tetoválást viseltek az arcukon. Szívesen látnám itt a drága n?véremet, elmélkedett Tyrion. Olyan jól állna neki egy lapát és néhány tetovált légy azon a szép, rózsaszín arcocskáján.
Addigra lelassult a menet, alig haladtak. A folyami utat megt?lt?tte a jórészt dél felé áramló forgalom. A lovag együtt sodródott az árral, akár egy fatuskó a folyóban. Tyrion az embereket figyelte. Tízb?l kilenc rabszolgajelet viselt az arcán.
– Mennyi rabszolga... hová mennek ezek?
– A v?r?s papok alkonyaikor meggyújtják a máglyákat, a f?pap fog beszédet mondani. Szívesen elkerülném, de ha el akarunk jutni a Hosszúhídhoz, át kell vágnunk a v?r?s templom el?tt.
Három keresztez?déssel kés?bb egy hatalmas, fáklyafényes térre jutottak, és ott állt a templom. A Hét k?ny?rülj?n rajtam, ez háromszor akkora, mint Baelor Nagy Szentélye! Az oszlopok, lépcs?k, támfalak, hidak, kupolák és tornyok sokasága úgy olvadt egymásba, mintha mindegyiket egyetlen gigantikus sziklából faragták volna ki. A Fény Urának temploma úgy tornyosult f?léjük, mint Aegon Hegye. A falakon a v?r?s, a sárga, az arany és a narancs száz árnyalata folyt egymásba, akár a felh?k naplemente idején. A karcsú tornyok táncukban megdermedt lángnyelvekként t?rtek a magasba. K?vé vált t?z. A lépcs? két oldalán hatalmas máglyák égtek, és k?z?ttük a f?pap szónokolt.
Benerro. A pap egy v?r?s k?pillér tetején állt, melyet keskeny híd k?t?tt ?ssze egy gazdagon díszített terasszal, ahol az alacsonyabb rangú papok és akolitusok gy?ltek ?ssze. Az utóbbiak halványsárga vagy élénk narancsszín k?penyt viseltek, a papok és papn?k v?r?set.
A hatalmas téren szinte mozdulni sem lehetett. A hívek v?r?s rongydarabot t?ztek a ruhájuk ujjára, vagy k?t?ttek a homlokukra. Minden szempár a f?papra szegez?d?tt, kivéve az ?vékét.
– Félre! – mordult fel id?nként a lovag, mik?zben lova utat t?rt magának a t?megben. – Félre az útból!
A volantisiak magukban mormogva, düh?s pillantások kíséretében, vonakodva léptek odébb.