– A t?z idevezetné az északiakat. – Asha magában káromkodott; talán mégis hiba volt elhagyni a várat. Nem. Ha maradunk és harcolunk, mostanra mind halottak lennénk. ám a s?tétben való botorkálás sem volt sokkal jobb. Ezek a fák meg?lnének minket, ha tudnának. Levette a sisakját, és hátrasimította átizzadt haját. – A nap néhány óra múlva felkel. Itt megállunk, és hajnalig lepihenünk.
A megállás k?nny? volt, a pihenés már jóval nehezebb. Senki nem aludt, még Bágyadtszem? Dale sem, az egyik evez?s, aki arról volt híres, hogy a csapások k?z?tt is tudott aludni. Néhányan megosztoztak egy Galbart Glover almaborával teli t?ml?n, az ital kézr?l kézre járt. Akik hoztak magukkal ennivalót, adtak bel?le azoknak, akik nem. A lovasok megetették és megitatták hátasaikat. Asha kuzinja, Quenton Greyjoy felküld?tt három embert a fákra, hogy figyeljék a fáklyafényeket az erd?ben. Cromm a fejszéjét élezte, Sz?z Qarl a kardját. A lovak az elszáradt füvet és t?viseket rágták. Hagen v?r?s hajú lánya kézen fogta Tris Botley-t, hogy behúzza maga után az erd?be. Amikor Tris ellenállt, Hatujjú Harllal ment el.
Bárcsak én is megtehetném ugyanezt! Szép volna még egyszer, utoljára elveszni, Qarl ?lelésében. Ashának rossz el?érzete támadt. Vajon fogja még a lába alatt érezni a Fekete Szél fedélzetét? és ha igen, merrefelé hajózik majd? A szigetek bezárultak el?ttem, kivéve, ha meghajtom a térdem, széttárom a lábam, és elviselem Vas?nt? Erik ?lelését, Westeros kik?t?iben pedig nem látják szívesen a kraken lányát. Keresked?nek is állhatna, ahogy Tris javasolta, vagy elmehet a Lép?k?vekhez, csatlakozni az ottani kalózokhoz. Vagy...
– Mindenkinek elküld?k egy darabot a hercegb?l – mormolta.
Qarl elvigyorodott
– én el?bb kérnék egy darabot bel?led – suttogta. – Méghozzá azt az édes kis darabot a...
Valami kirepült a bokrok k?zül, és halk puffanással, pattogva és p?r?gve csapódott k?zéjük. Kerek volt, s?tét és nedves, hosszú haja csapkodott k?rül?tte gurulás k?zben. Amikor az egyik t?lgyfa gy?kerébe akadva megállt, Zordszavú megjegyezte:
– T?rpe Rolfe már nem olyan magas, mint volt.
Az emberek fele addigra felpattant, kezek nyúltak a dárdák, kardok, pajzsok után. ?k sem gyújtottak fáklyát, gondolta Asha, és jobban ismerik ezt az erd?t, mint mi valaha fogjuk. Aztán a fák életre keltek k?rül?ttük, és az északiak üv?ltve rontottak rájuk. Farkasok. üv?ltenek, akár az átkozott farkasok. észak csatakiáltása. Vasemberei visszaüv?lt?ttek, és megkezd?d?tt a harc.
Ezt az ?sszecsapást egy énekmondó sem énekelhette meg. Egy mester sem írhatott róla beszámolót K?nyves szeretett k?teteinek egyikébe. Nem lobogtak zászlók, nem hívta nagyúr maga k?ré az embereit, hogy hallják utolsó szavait A hajnal el?tti félhomályban harcoltak, árnyék az árnyék ellen, gy?kerek és k?vek k?z?tt botladozva, sárral és rothadó levelekkel a talpuk alatt. A vasemberek fémpáncélt és sófoltos b?rvértet viseltek, az északiak b?r?ket, prémeket és feny?ágakat. A hold és a csillagok letekintettek a küzdelemre, sápadt fényük átszüremlett a g?cs?rt?s faágak k?z?tt.
Az els? ellenfél, aki megtámadta Ashát, a lába el?tt roskadt ?ssze, szeme k?zt a lány dobófejszéjével. így maradt annyi ideje, hogy rendesen a karjára csúsztassa a pajzsát.
– Hozzám! – kiáltotta, de hogy a saját embereinek vagy az ellenségnek, azt még ? maga sem tudta volna megmondani.
Egy csatabárdos északi bukkant fel el?tte, és düh?dt üv?ltéssel meglendítette kétkezes fegyverét. Asha felemelte a pajzsát, hogy védje a csapást, aztán belépett az északi mellé, és a gyomrába mélyesztette t?rét. A férfi üv?ltése már egészen másként hangzott, mik?zben ?sszeesett. Asha megperdült, és egy másik farkast talált a háta m?g?tt. Habozás nélkül támadott, de csak a férfi homlokát sikerült felhasítania a sisak szegélyénél. Az északi csapása a melle alatt érte, de a páncél megóvta a sérülést?l; válaszképpen ellenfele torkába d?fte a pengéjét, és hagyta megfulladni saját vérében. Egy kéz markolt a hajába, de r?vidsége miatt nem talált elég jó fogást rajta, hogy hátrarántsa. Asha csizmája sarkával rátaposott támadója lábfejére, és amikor a férfi fájdalmasan felüv?lt?tt, kiszabadította magát. Mire megfordult, az északi már haldokolt, de továbbra is g?rcs?sen markolta a kitépett hajcsomót. Qarl állt f?l?tte, hosszúkardjáról cs?p?g?tt a vér, a holdfény megcsillant a szemében.
Zordszavú hangosan számolta a meg?lt északiakat.
– Négy! – kiáltotta, amikor az egyik lehanyatlott. – ?t! – j?tt egy szívverésnyi id?vel kés?bb.
A lovak nyerítettek és rúgtak, a szemüket forgatták rémületükben, meg?rjítette ?ket a mészárlás és a vér szaga... mindegyiket, kivéve Tris Botley hatalmas aranyderes cs?d?rét. Trisnek sikerült nyeregbe pattannia, lova felágaskodva forgott, mik?zben ? a kardjával hadakozott. Az adósa leszek jó néhány csókkal, miel?tt véget ér az éjszaka, gondolta Asha.