– Hol van Theon? – kérdezte. – Hol van az én kisfiam?
Gwynesse úrn? csak azt akarta tudni, mikor tér haza Rodrik nagyúr.
– Hét évvel id?sebb vagyok nála, Tíztorony engem illetne.
Asha még Tíztoronyban rakodta be a készleteket, amikor házassága híre elért hozzá.
– Az én ?nfej? unokahúgomat meg kell szelídíteni – mondta állítólag a Varjúszem? –, és pontosan tudom, ki erre a megfelel? ember.
Hozzáadta Vas?nt? Erikhez, és az üll?zúzót nevezte ki a Vas-szigetek kormányzójává, amíg ? a sárkányokat kergeti. Erik a maga idejében nagyszer? ember volt, rettenthetetlen portyázó, aki büszkén vallotta, hogy együtt hajózott Asha nagyapjának nagyapjával, ugyanazzal a Dagon Greyjoyjal, akir?l Iszákos Dagont is elnevezték. A Szép-sziget ?regasszonyai még mindig a Dagon nagyúrról és embereir?l szóló t?rténetekkel ijesztgették unokáikat. Megsértettem Erik büszkeségét a királyválasztáson, gondolta Asha, Ezt nem fogja elfelejteni
Ugyanakkor elismeréssel kellett adóznia nagybátyja d?ntése el?tt. Euron egyetlen mesteri húzással támogatójává tette egyik ellenségét, gondoskodott a szigetek felügyeletér?l a távolléte alatt, és megszüntette az Asha jelentette fenyegetést. Arról nem beszélve, milyen jót kacaghatott. Tris Botley szerint a Varjúszem? egy fókát állított be helyette az esküv?jére.
– Remélem, Erik nem ragaszkodott az ágyba vitelhez – jegyezte meg szárazon Asha.
Nem mehetek haza, gondolta, de itt sem merek maradni túl sokáig. Az erd? csendje zavarta. Asha szigeteken és hajókon t?lt?tte az életét. A tenger sosem volt csendes. A sziklás partnak csapódó hullámok robaja ott lüktetett az ereiben, de Erd?mélyén nem voltak hullámok... csak a fák, a végtelen erd?, a katonafeny?k, bükk?k, k?risek és ?si t?lgyek, gesztenyék és varsafák. Hangjuk sokkal lágyabb volt a tengerénél, és csak akkor hallotta, ha fújt a szél: akkor viszont minden irányból j?tt a sóhajtozás, mintha a fák valamilyen ismeretlen nyelven suttogtak volna egymásnak.
Ma éjjel a suttogás hangosabbnak t?nt, mint máskor. Elszáradt, megbarnult levelek susognak, gondolta Asha, csupasz ágak nyikorognak a szélben. Elfordult az ablaktól, az erd?t?l. újra fedélzetre van szükségem a lábam alatt. Vagy legalább ételre a gyomromban. Túl sok bort ivott ma este, és csak kevés kenyeret evett hozzá, azt az átkozott sültet pedig meg sem kóstolta.
A hold elég er?sen világított ahhoz, hogy megtalálja a ruháit. Fel?lt?tte a vastag, fekete nadrágot, a párnázott zubbonyt és az egymást átfed? acéllemezekkel borított b?rzekét. Magára hagyta Qarlt, és leereszkedett az er?d küls? lépcs?jén. A deszkák megnyikordultak csupasz lába alatt. A falon ?rk?d? emberei egyike meglátta, és azonnal készenlétbe helyezte a dárdáját. Asha füttyentett neki. Ahogy átvágott a bels? udvaron a konyhához, Galbart Glover kutyái csaholni kezdtek. Helyes, gondolta, ez legalább elnyomja a fák hangját.
éppen egy kocsikeréknyi sajthengerr?l próbált levágni egy szeletet, amikor a vastag sz?rmebundába burkolózó Tris Botley lépett a konyhába.
– Királyn?m.
– Ne gúnyolódj rajtam!
– Mindig is te fogod uralni a szívemet. Ezen nem változtathat egy seregnyi bolond, akik egy királyválasztáson üv?lt?znek.
Mit kezdjek ezzel a fiúval? Asha nem kételkedett az elk?telezettségében. Nem csak hogy kiállt a bajnokaként Nagga hegyén, és az ? nevét kiáltotta, de még a tengeren is átkelt, hogy csatlakozzon hozzá, maga m?g?tt hagyva királyát és otthonát Persze szemt?l szemben nem mert ellentmondani Euronnak. Amikor a Varjúszem? flottája nekivágott a tengernek, Tris egyszer?en lemaradt, és csak akkor váltott irányt, amikor a t?bbi hajó elt?nt a láthatár m?g?tt. ám még ehhez is kellett bizonyos fokú bátorság, hiszen nem térhetett vissza a szigetekre.
– Sajtot? – kérdezte Asha. – Van sonka is meg mustár.
– Nem ételre van szükségem, h?lgyem, ezt te is jól tudod. – Tris Erd?mélyén dús, barna szakállat n?vesztett. Azt állította, segít melegen tartani az arcát. – Láttalak az ?rtoronyból.
– Ha te ?rk?dsz, mit keresel itt?
– Cromm odafent van Kürt?s Hagennel. Hány szempárra van szükségünk, hogy figyeljük a levelek susogását a holdfényben? Beszélnünk kell.
– Megint? – Sóhajtott. – Ismered Hagen lányát, a v?r?s hajút, ugye? éppúgy elkormányoz egy hajót, mint akármelyik férfi, és az arca is csinos. Tizenhét éves, és láttam, hogy figyel téged.
– Nekem nem kell Hagen lánya. – A fiú kis híján megérintette, de meggondolta magát. – Asha, ideje elmenni. A Cailin-árok volt az egyetlen dolog, ami visszatartotta az áradatot. Ha itt maradunk, az északiak mindannyiunkat meg?lnek, ezt te is tudod.
– Szerinted meneküljek?
– Szerintem élj. Szeretlek.