– Légy átkozott!
Qarl addig szívta a mellbimbóit, amíg félig a fájdalomtól, félig a gy?ny?rt?l fel nem kiáltott. A világ lesz?kült az ágyékára. Elfeledkezett a Cailin-árokról, Ramsay Boltonról és a kis b?rdarabról, a királyválasztásról, a kudarcáról, szám?zetésér?l, ellenségeir?l és férjér?l. Csak szeret?je keze számított, a szája, a karja maga k?rül, a férfiassága odabent. Addig hágta, amíg fel nem sikoltott, aztán tovább, amíg sírva nem fakadt, míg végül a méhébe ürítette magját.
– Férjes asszony vagyok – mondta neki Asha utána. – Megszégyenítettél, te csupasz kép? k?ly?k. Férjuram levágja a golyóidat, és n?i ruhába ?lt?ztet.
Qarl leg?rdült róla.
– Ha fel tud állni a székéb?l.
A szoba h?v?s volt. Asha felkelt Galbart Glover ágyáról, és megszabadult tépett ruháitól. A zekébe új szíjakat kellett f?zni, de a zubbonya végképp t?nkrement. Egyébként sem kedveltem. Bedobta a t?zbe, a t?bbit pedig halomba gy?jt?tte az ágy mellett. Sajgott a melle, combján Qarl magja csorgott. F?znie kell holdteát, kül?nben azt kockáztatja, hogy újabb krakent hoz a világra. Mit számít? Atyám halott, anyám haldoklik, az ?csémet megnyúzták, és egyik ellen sem tudok tenni semmit. Ráadásul férjhez mentem. Elvettek és ágyba vittek... bár nem ugyanaz a férfi.
Mire visszabújt a b?r?k alá, Qarl már aludt.
– Most az enyém az életed. Hová tettem a t?r?met? – Asha a férfi hátához bújt, és szorosan átkarolta. A szigeteken Sz?z Qarl néven ismerték, részben hogy megkül?nb?ztessék Pásztor Qarltól, Hóbortos Qarl Kenningt?l, Gyorsfejsze Qarltól és Jobbágy Qarltól, de f?ként rózsás arca miatt. Amikor Asha el?sz?r találkozott vele, Qarl éppen megpróbált szakállt n?veszteni.
– Barackpihék – gúnyolódott rajta nevetve.
Qarl bevallotta, hogy még sosem látott barackot, ? pedig megígértette vele, hogy csatlakozik hozzá a k?vetkez? déli útján.
Akkor még nyár volt; Robert ült a Vastrónon, Balon a Tengerk? Trónuson, és a Hét Királyságban béke uralkodott. Asha a part mentén kereskedett a Fekete Széllel. Megálltak a Szép-szigeten, Lannisrévben és tucatnyi kisebb kik?t?ben, miel?tt behajóztak az Arborba, ahol mindig nagy és édes ?szibarackot lehetett kapni.
– Látod? – kérdezte, amikor els? alkalommal nyomott egy gyüm?lcs?t Qarl orra alá.
A fiatalember beleharapott, a lé lefolyt az álián, és Ashának csókkal kellett megtisztítania.
Aznap éjjel barackot habzsoltak és egymást, és mire felkelt a nap, Asha kielégült volt, ragacsos és boldog, mint korábban még soha. Hat vagy hét éve lehetett? A nyár halványuló emlékké vált, és Asha már három éve nem kóstolt barackot. Qarlt azonban továbbra is élvezte. A kapitányok és a királyok talán nem akarták ?t, de a férfi igen.
Asha más szeret?ket is ismert; voltak, akik fél évig osztoztak az ágyán, mások csupán fél éjszakán át Qarl jobban kielégítette, mint a t?bbiek együttvéve. Lehet, hogy kéthetente csak egyszer borotválkozott, de nem a bozontos szakáll teszi a férfit Szerette sima, puha b?rének érintését az ujjai alatt Szerette, ahogy hosszú, egyenes haja végigsimít a vállán. Szerette, ahogy csókol. Szerette, ahogy vigyorog, amikor hüvelykujjával megsimogatja a mellbimbóját. A sz?r a lába k?zében s?tétebb árnyalatú homokszín volt, mint a fején a haj, de sokkal finomabb, mint az ? durva, fekete sz?rzete. Azt is szerette. Qarl teste olyan volt, akár egy úszóé, hosszú és karcsú, egyetlen forradás sem csúfította.
Félénk mosoly, er?s kar, fürge ujjak és két jó kard. Mi mást kívánhatna egy asszony? Hozzámehetett volna Qarlhoz, ?r?mmel meg is tette volna, de ? Balon nagyúr lánya volt, a férfi pedig k?zemberek fia, egy egyszer? jobbágy unokája. Ahhoz túl alacsony származású, hogy feleségül menjek hozzá, de ahhoz nem, hogy a farkát a számba vegyem. Vigyorogva bebújt a takaró alá, és meg is tette. Qarl megmoccant álmában, és egy pillanat múltán már merevedni is kezdett. Mire újra megkeményedett, teljesen felébredt, és Asha is benedvesedett. A lány csupasz vállára terítette a sz?rmetakarót, és meglovagolta a férfit; olyan mélyen fogadta magába, hogy nem tudta volna megmondani, kié a n?i, és kié a férfi rész. Ezúttal együtt értek fel a csúcsra.
– Drága úrn?m – mormolta Qarl még mindig álomittas hangon. – én édes királyn?m.
Nem, gondolta Asha, nem vagyok királyn?, soha nem is leszek.