– A feleséged... el akarod ?t hozni az udvarba?
– Nem. – Dorna szelíd teremtés, csak otthon érezte jól magát, barátai és rokonai k?rében. Foglalkozott a gyermekeikkel, unokákról álmodozott, naponta hétszer imádkozott, szerette a kézimunkát és a virágokat. Királyvárban annyira lenne boldog, mint Tommen macskái egy viperafészekben.
– B?lcs asszony, tudja, hol a helye.
Kevannak nem tetszett, ahogy mondta.
– Mondd ki, amit gondolsz.
– Szerintem azt tettem. – Cersei felemelte a kupáját, a szepl?s lány újrat?lt?tte. K?zben meghozták a krémes süteményt, és a beszélgetés k?nnyedebb témákra terel?d?tt. Csak azután tértek rá a királyn? k?zelg? tárgyalására, hogy Ser Boros visszakísérte Tomment és a macskáit a királyi hálószobába.
– Osney fivérei nem fogják tehetetlenül nézni, ahogy a testvérük meghal – figyelmeztette a nagybátyját Cersei.
– Nem is számítottam rá, ezért fogattam le mindkett?t.
A királyn? ezen szemlátomást meglep?d?tt.
– Milyen váddal?
– Paráználkodás a királyn?vel, ?szentsége szerint bevallottad, hogy mindkett?vel ágyba bújtál... vagy elfelejtetted?
Cersei elpirult.
– Nem. Mit teszel velük?
– A Falra kerülnek, ha beismerik b?nüket. Ha tagadják, Ser Roberttel kell szembenézniük. Ilyen embereket soha nem lett volna szabad ennyire magasra emelni.
Cersei lehajtotta a fejét
– én... rosszul ítéltem meg ?ket.
– úgy látom, sok mindenkit rosszul ítéltél meg.
T?bbet is mondott volna, de a s?tét hajú, kerek arcú novicia visszatért
– Nagyuram, úrn?m, elnézést a zavarásért, de van odalent egy küld?ncfiú. Pycelle nagymester azonnal beszélni óhajt a régenssel.
S?tét szárnyak, s?tét szavak, gondolta Ser Kevan. Lehet, hogy Viharvég elesett? Vagy északról j?tt üzenet, Boltontól?
– Talán Jaime üzent – találgatott a királyn?.
Ezt csak egy módon lehet kideríteni. Ser Kevan felállt.
– Kérlek, bocsáss meg. – Miel?tt távozott, fél térdre ereszkedett, és kezet csókolt unokahúgának. Ha a néma óriása kudarcot vall, talán ez lesz az utolsó csók, amit kap.
A küld?nc nyolc-kilenc éves fiú volt olyan vastagon bebugyolálva állati sz?rmékbe, hogy leginkább egy medvebocsra hasonlított. Trant a felvonóhídon várakoztatta, nem engedte be Maegor Er?djébe.
– Menj, melegedj meg egy t?znél, k?ly?k – mondta neki Ser Kevan, és egy krajcárt nyomott a kezébe. – Tudom az utat a hollóházhoz.
Végre elállt a hó. A szakadozott felh?fátyol m?g?tt a telihold k?véren és fehéren világított, akár egy hógolyó. A távoli csillagok hidegen pislogtak. Ahogy Ser Kevan átvágott a bels? udvaron, a vár teljesen idegen helynek látszott, ahol minden torony és bástya jégfogakat n?vesztett, és minden ismer?s ?svényt fehér takaró fedett. Egy dárdányi hosszúságú jégcsap zuhant a lába mellé. ?sz Királyvárban, gondolta komoran. Milyen lehet a Falon?
Az ajtót egy szolgálólány nyitotta ki, csupa csont és b?r teremtés, a kelleténél jóval nagyobb prémekbe burkolózva. Ser Kevan leverte a havat a csizmájáról, és odadobta neki a k?penyét.
– A nagymester vár.
A lány némán, komolyan bólintott, és a lépcs?re mutatott
Pycelle szállása a hollóház alatt volt, a tágas lakosztályt megt?lt?tték a gyógyn?vényekkel, ken?cs?kkel és italokkal teli állványok, valamint a k?nyvekt?l és pergamenekt?l roskadozó polcok. Ser Kevan mindig kényelmetlenül melegnek találta az itteni leveg?t. De nem ma este. Amint belépett az ajtón, érezhet?vé vált a hideg. A kandallót?zb?l csupán fekete hamu, és néhány izzó zsarátnok maradt A pislákoló gyertyák fénytócsákat vetettek a padlóra.
Minden más árnyékba borult... kivéve a nyitott ablak alatti részt, ahol jégkristályok csillogtak a holdfényben, és kavarogtak a leveg?ben. Az ablakpárkányon egy holló terpeszkedett, hatalmas, fakó madár felborzolt tollakkal. Ez volt a legnagyobb holló, amit Kevan Lannister valaha látott. Nagyobb volt, mint Casterly-hegy vadászsólymai, nagyobb bármelyik bagolynál. Hópelyhek táncolták k?rül, és a hold fénye ezüstre festette tollait.
Nem ezüst. Fehér. A madár fehér.
A Fellegvár fehér hollói nem hordoztak üzenetet, mint fekete rokonaik. Amikor eleresztették ?ket óvárosban, egyetlen célt szolgáltak: hogy megvigyék az évszakváltás hírét.
– Tél – mormolta Ser Kevan. A szó fehér párafelh?t hagyott a szoba leveg?jében. Elfordult az ablaktól.
Valami a mellének csapódott a bordái k?zt, keményen, akár egy óriás ?kle. Kiszorította a tüdejéb?l a leveg?t, és hátral?kte egy lépést A fehér holló a leveg?be r?ppent, sápadt szárnyai a férfi feje k?rül csapkodtak. Ser Kevan nekitántorodott az ablakpárkánynak. Mi a... ki... Egy számszeríj vessz? tolla állt ki a melléb?l. Ne! Ne, a bátyám így halt meg! A vessz? mellett vér szivárgott.