A Maegor Er?djét k?rülvev? száraz árokban három láb mélyen állt a hó, a vastüskéken csillogott a jég. Az er?dbe csak az árokra ereszthet? csapóhídon át lehetett bejutni, melynek egyik végénél mindig a Királyi Test?rség egy lovagja strázsált. Ma este ez a k?telesség Ser Meryn Trantra hárult. Mivel Balon Swann Dorne-ban kergette az éjcsillag nev? renegát lovagot, Loras Tyrell súlyos sebbel feküdt Sárkányk?n, Jaime pedig elt?nt a folyóvidéken, mind?ssze négy Fehér Kard maradt Királyvárban, akik k?zül Ser Kevan b?rt?nbe csukatta Osmund Kettleblacket (és fivérét, Osfrydet) alig néhány órával azután, hogy Cersei bevallotta, mindketten a szeret?i voltak. így csak Trant, a hanyatló Blount és Qyburn néma sz?rnyetege, Er?s Robert maradt az ifjú uralkodó és a királyi család védelmére.
Találnom kell új kardokat a Királyi Test?rségbe. Tommenre mindig hét jó lovagnak kellene felügyelnie. Régen a Királyi Test?rség lovagjai életük végéig szolgáltak, de ez nem akadályozta meg Joffrey-t abban, hogy elbocsássa Ser Barristan Selmyt, és ezzel helyet biztosítson saját kutyájának, Sandor Clegane-nak. Kevan kihasználhatta volna azt a precedenst. Fehér k?penybe ?lt?ztethetném Lancelt, gondolta. Abban t?bb becsület lenne, mint amit a Harcos Fiainál valaha lelhet.
Kevan Lannister a szállására érve felakasztotta hótól átázott k?penyét, lehúzta a csizmáját és utasította szolgáját, hogy hozzon száraz fát a t?zre.
– Egy kis forralt bor is jól j?nne – tette hozzá a kandalló mellé telepedve. – Gondoskodj róla.
A t?z mellett hamarosan felengedett, a bor pedig belülr?l melegítette át. Ugyanakkor el is álmosodon t?le, ezért nem mert megkockáztatni még egy kupával. A nap még messze nem ért véget. Jelentéseket kell elolvasnia, leveleket írnia. Aztán vacsorázni Cerseijel és a királlyal Az isteneknek hála, unokahúga a szégyenmenet óta meghúzta magát, alig szólt. A mellé rendelt novíciák szerint ébrenléte óráinak harmadát a fiával t?lt?tte, másik harmadát imádkozással, a maradékot pedig a fürd?dézsában. Naponta négy-?t alkalommal is fürd?tt, lósz?rkefével és er?s lúgos szappannal d?rzs?lte magát, mintha meg akarna szabadulni a b?rét?l.
Soha nem fogja lemosni a szennyet, akárhogy is d?rzs?li magát. Ser Kevan emlékezett rá, milyen volt lányként, tele élettel és hamissággal. és amikor kivirágzott, ahh... sosem látott még nála szebb szüzet. Ha Aerys beleegyezett volna, hogy hozzámenjen Rhaegarhoz, mennyi halált lehetett volna elkerülni? Cersei megadta volna a hercegnek a fiúkat, akikre vágyott, ibolyaszín szem?, aranys?rényü oroszlánokat... és egy ilyen feleséggel az oldalán Rhaegar soha rá sem nézett volna Lyanna Starkra. Az északi lányban volt valami vad szépség, de bármilyen fényesen lobog egy fáklya, a felkel? napot soha nem halványíthatja el.
De semmi értelme nem volt elvesztett csatákon és be nem járt utakon rágódni. Azok rég halott emberek b?nei. Rhaegar elvette Dorne-i Eliát, Lyanna Stark meghalt, Robert Baratheon feleségül vette Cerseit, és most itt tartanak. Ma este az ? útja unokahúga szállására vezet, és egy asztalhoz fog ülni Cerseijel.
Nincs okom a b?ntudatra, gy?zk?dte magát Ser Kevan. Tywin biztosan megértené. Az ? lánya hozott szégyent a nevünkre, nem én. Amit tettem, a Lannister-ház érdekében tettem.
Nem mintha a fivére soha nem tett volna hasonlót. Apjuk utolsó éveiben, anyjuk távozása után az ?reg Lannister maga mellé vette szeret?nek egy gyertya?nt? csinos lányát. Nem volt szokatlan dolog, hogy egy ?zvegy nemes egyszer? sorból való lánnyal melegítse az ágyát... ám Tytos nagyúr egy id? után már a nagyteremben is maga mellé ültette, elhalmozta ajándékokkal és kül?nféle megtiszteltetésekkel, még kormányzási ügyekben is kikérte a véleményét. A n? egy éven belül már szolgálókat rúgott ki, parancsokat osztogatott a test?rség lovagjainak, s?t az úr nevében rendelkezett, amikor az nem érezte jól magát. Olyan befolyásra tett szert, hogy Lannisrévben az a hír járta, aki azt akarja, hogy meghallgassák a kérelmét, annak térdre kell ereszkednie, és hangosan beszélnie az ?léhez... mert Tytos Lannister füle az ágyasa lába k?zt található. Egészen odáig merészkedett, hogy anyjuk ékszereit viselte.
Egészen addig a napig, amikor nemes atyjuk szíve felrobbant a mellkasában, mik?zben h?lgyéhez próbált felmászni egy meredek lépcs?n. A haszonles?k, akik a n? barátainak mondták magukat, és állandóan a kegyében jártak, gyorsan magára hagyták, amikor Tywin meztelenre vetk?ztette, és végigzavarta Lannisrév utcáin a dokkokig, akár egy k?z?nséges szajhát. Bár senki nem nyúlt hozzá, az a séta véget vetett a hatalmának. Tywin bizonyára még álmában sem gondolta volna, hogy egyszer majd ugyanez a sors vár saját aranyhajú lányára is.
– így kellett lennie – mormolta Ser Kevan az utolsó korty bor f?l?tt. ?szentsége meg volt elégedve, márpedig Tommennek a háta m?g?tt kell tudnia a Hitet az elk?vetkez? harcokban. Cersei pedig... az aranyhajú gyermek hiú, ostoba, mohó asszonnyá vált. Ha hagyja uralkodni, ugyanúgy t?nkretette volna Tomment, mint Joffrey-t.
Odakint még jobban feltámadt a szél, az ablak zsaluit rángatta. Ser Kevan felállt. Ideje a saját barlangjában szembenézni a n?stény oroszlánnal. Kihúztuk a karmait. Jaime viszont... Nem, ezen most nem merenghet